Az ilyen beszámolónak személyesnek KELL lennie. Mert aki szereti egy kicsit is a természetet, a hegyeket, az nem vonhatja ki magát a Magas-Tátra szépsége és hatása alól, főképp akkor nem, ha életében először látja és szívja magába. És mi ott voltunk. Amikor a karantén elkezdődött, nem tudtuk még, hogy ezért is edzettünk és tanultunk egész tavasszal. Az augusztus pedig elhozta a lehetőséget. Végül a Gekkók három fős kis csapata indult útnak, hogy "meghódítsa" a Menguszfalvi-völgy felső végében az Ökör-hát-toronynak nevezett, egyes források szerint 2357 méteres, más források szerint 2370 méter magas csúcsot. Katona Laci vezetésével Hegedűs Bence és jómagam (Vöröss Feri) indultunk útnak vasárnap éjjel 3 órakor, hogy reggelre a Csorba-tó parkolójából időben tudjunk elindulni a Menguszfalvi-völgy völgyfőjébe, a Békás-tó körülbelül 2000 méter magasan fekvő partjaihoz, ahonnan a csomagokat biztonságba helyezve elindulhattunk a beszállóponthoz.
További szöveg helyett jöjjenek a képek: az odaútról, a mászásról, a csúcsról, és az esőbe fulladó éjszaka utáni alternatív programról, a poprádi tó fölé magasodó nyereg megmászásáról, és a Tompa (Tupa) csúcsáról, ahova már csak Laci és Bence mentek fel.
(Az Ökör-hát-torony csúcsára vivő mászóutunk gyönyörű, és viszonylag könnyű, III-as nehézségű, de tradicionális, tehát Laci mászott elöl és ékekkel, friendekkel haladt előre. Néhol kiépített standpontokkal van tarkítva, itt vettük hasznát a tavasszal tanultaknak – a standépítésnek, kötéltechnikának, csomóknak. Megyünk még, reméljük többen is!)
A fotókat Hegedűs Bence és Vöröss Feri készítették.