A július végi, már-már szinte hagyományos, klasszikus alpesi mászótúránkat idén a Schneeberg-masszívumban teljesítettük: A Bürkle-steig nevű útvonalon másztuk meg a hegyvonulat keleti letöréseit. Nagy relatív szintkülönbségeken küzdöttük fel magunkat: Először 800 méter szintet kellett legyőznünk a meredek, a második felében törmelékes-görgeteges lejtőn a beszállásig. Ott kezdődött az a csodaszép sziklagerinc, amelynek a tornyait hol jobbról-balról kerülve, hol direktben az élükön egyensúlyozva, hol pedig zegzugos falszakaszok repedésein, hasadékain és kéményeiben 350 métert mászva jutottunk fel a letörés felső peremére. Ezután a plató felé enyhe emelkedő, 150 méter szintkülönbségű hullámos sziklagyepes terepen értük el a csúcsot. S mivel a hegymászás már csak ilyen - a csúcs elérése éppen hogy a túra fele!!! - hátra volt e lejövet: a hegy túloldalán a kanyargó, nagy szerpentineken vezető ösvényeken bő 2,5 óra ereszkedés. A combizmainkat az 1300 m szint alaposan megviselte, de végül még világosban értünk az autónkhoz.