Idén kegyesek voltak az égiek és a hagyományos "tavaszi háromezres" túránk kedvező időjárásban csúcssikerrel zárult. Az ausztriai Karintiában emelkedő Hochalmspitz 3360 méteres tetejére jutottak fel ketten a négyfős csapatunkból. Semmi sem tökéletes: a szélcsendes, napsütéses időben a hóviszonyok - az ilyentájt megszokotthoz képest - bizonytalanok voltak. Változóan, hol térdig/combig süppedtünk a laza hóba, hol pedig az igen meredek és kemény firnlejtőkön épp csak a hágóvas elülső fogain kapaszkodva egyensúlyoztunk a lábujjnyi lépéseken. Másik nehézséget jelentett, hogy az utóbbi évtizedekben folyamatosan visszahúzódó-fogyó gleccser miatt a felső régióban, a csúcsközeli 500 méteren a régi - jól ismert - útvonaltól eltérő nyomvonalon kellett haladnunk. Az utolsó gerincfelszökés azonban a régi arcát mutatta: igazi alpesi havas-sziklás gerincen ért fel a csúcsra Fekete Márton és Vöröss Ferenc. Ilyen helyen a lefelé jövet ugyanolyan kihívásokat rejt, mint a felfelé, de biztos jó tempóban értek le ők is a csodás Villacher Hütte nevű winterraumba (majd onnan másnap, immár újra együtt, a völgybe, az autónkhoz.
A további hasonló magashegyi túrákban reménykedve váltunk el egymástól aztán itthon a hatórás autóút után: Jó volt, jó lesz - még sokáig!